"Akikre büszkék lehetünk…"

Beszélgetés Mózner László nyolcadik osztályos tanulóval

Iskolánk tantestülete minden évben megválasztja az intézmény iskoladíjasát. Az elismerést hagyományosan iskolanapunkon adja át az iskola vezetősége az arra érdemesnek ítélt tanulónak. Nem volt ez másképp idén sem: 2024. november 11-én a Monori Nagyboldogasszony Katolikus templomban vehette át kitüntetését Mózner László 8.b. osztályos diák. Az ünnepélyes díjátadáson László osztályfőnöke, Bazsik Hortenzia igazgatóhelyettes asszony olvasta fel a tanuló méltatását:

"Mózner László iskolánk tanulója immár 7 és fél éve, rendkívüli személyiség. 2 évben jeles, 5 éven át pedig kitűnő tanulmányi eredménnyel végzett. Folyamatos tudásvágy és széleskörű érdeklődés jellemzi. Mindezt bizonyítja, hogy különböző tanulmányi versenyeken vett részt egyénileg és csapatban is. Számtalan verseny résztvevője volt történelemből, ami a hobbija is egyben. A Kenguru és a Medve matematika versenyekre nagy kedvvel jelentkezik, eredményeivel öregbíti intézményünk hírnevét. Iskolai rendezvényeinken sokszor lépett fel: szavalt, énekelt, trombitált. Elsős kora óta zeneiskolába jár, évek óta küzdő sportol. Évről évre mind a két városi megemlékezésen nem az osztályfőnöki dicséret reményében, hanem meggyőződésből, aktívan részt vett. Közösségi munkája osztályon belül kiemelkedő, mindig lehet rá számítani, első kérésre teljesít minden rábízott feladatot. Iskolánk közösségéért tett érdemei miatt előző tanévben a diákönkormányzat elnök helyettesévé választották, idén már őt szavazták meg elnöknek. Lackó viselkedése nem csak példamutató. Komplex gondolkodásmódja, érett személyisége kitűnik a tanórákon és a mindennapokban egyaránt. Megnyerő, pozitív kisugárzása, nyitott, barátságos természete miatt kedvelt társai körében. Ismerőseivel empatikus, az osztálytársait igyekszik bevonni a közösségbe. Mózner László lelkiismeretes munkája és példaértékű embersége miatt példa minden iskolánkban tanuló diák számára."

A díjátadást követően megkértük Mózner Lászlót, meséljen kicsit magáról, családjáról, kisgyermekkoráról, tanulmányairól és az iskoladíjról:

• Az első osztályt itt kezdtem, az Ady Úti Általános Iskolában, Vácziné Laborczi Boglárka osztályában. Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért Bogi néni volt a tanítónénim. Kedves, türelmes, toleráns -számomra ő a nagybetűs "tanító néni" Csak szép emlékek jutnak róla eszembe, már az alsóban arra motivált bennünket, hogy tanuljunk, felkeltette az érdeklődésünket az olvasás és a különböző tantárgyak iránt. Mondhatjuk úgy is, hogy ő rakta le az alapot, a fundamentumot, és erre a szilárd alapra könnyeb volt felsősként is építkezni. Alsóban kezdtem a zenét is, másodikos koromtól két évig furulyára, később trombitára jártam a Monori Budai Imre Alapfokú Művészeti Iskolába. A sport is kisgyerekkoromtól jelen van az életemben, úszással kezdtem, de most is sportolok: negyedik éve járok küzdősporta -jyrki saario defendo-ra, ami gyakorlatilag egy reális önvédelem, így tudnám megfogalmazni, hiszen az erőnlét és a fogások mellett önfegyelemre is tanít.

Vissza tudsz-e arra emlékezni, milyen szakmát képzeltél el magadnak kisgyerekként?

• Igen, politikus vagy polgármester szerettem volna lenni.

Kik voltak akkor és kik most a példaképeid?

• Az ember életében rengeteg példakép lehet. Sztárok, történelemi személyiségek, tanárok, osztálytársak. A legfőbb és az örök példakép számomra a nagypapám. Mindig keményen dolgozott, a családjáért élt. Ő kétkezi munkás volt és talán épp ezért gyakran mondogatta nekem, hogy tanuljak, szerezzek diplomát, hogy nekem könnyebb legyen az életem. Nagyon szerettem és tiszteltem őt, ha egyetlen példaképet lehet csak megnevezni, akkor mindenképpen ő az. Édesapámat nem ismertem, édesanyám egyedül nevel, így számomra a férfimintát is a papám jelentette. A tanárok közül az osztályfőnököm, a diákok közül pedig az egyik osztálytársam is példaképként áll előttem. Egyrészt a fizikai ereje, másrészt az intellektusa miatt: ő az a diák, aki mindent elsőre megért, szinte tanulnia sem kell, annyira "penge" mindenből.

A papád intelme mellett mi motivál még a tanulásban?

• Legjobban a céljaim motiválnak: a felvételi, vagyis, hogy sikerüljön egy jó gimnáziumba bejutnom. Rengeteg ösztönzést kapok a tanáraimtól is, itt elsősorban az osztályfőnökömet, Zia nénit emelném ki, hiszen tőle az első pillanattól csak jó szót, támogatást és rengeteg odafigyelést kapok. A matematika- a tantárgy, amit Zia néni tanít-, bevallom, nem az erősségem. Biztos vagyok benne, hogyha más tanár tanítaná, nem lennék belőle jó. Tőle viszont nem "ciki" visszakérdezni, ha valamit nem értünk elsőre. Megszerettette velem a matekot annak ellenére, hogy hozzám inkább a humán tárgyak állnak közel. Református vagyok, gyakran járok templomba és egyéb egyházközségi alkalmakra, az is egy nagyon jó közösség, ott a lelki feltöltődés mellett szintén rengeteg motivációt kapok.

Melyek a kedvenc tantárgyaid?

• A történelem, de az irodalom, a nyelvtan is nagyon közel áll a szívemhez, ez persze a tanárok érdeme is.

Számítottál az iskoladíjra?

• Valahol talán éreztem, mivel az iskola diákönkormányzatának elnöke vagyok, és szinte minden iskolai programban részt veszek. A tanulmányi eredményeim is jók, így a lelkem mélyén kicsit számítottam rá, de egyáltalán nem voltam benne biztos.

Mivel töltöd legszívesebben a szabadidődet?

• Változó. Nagyon szeretek például olvasni, általában történelemi témájú könyvekre esik a választásom.

Mit olvasol most?

• Windischgrätz Lajos: Egy császár harcol a szabadságért: Így kezdődött Magyarország kálváriája. IV. Károly magyar királyról és az Osztrák- Magyar Monarchia császáráról szól, és hihetetlenül izgalmas könyv. Kedvenceim még a Horthy-korszakról szóló művek, de szépirodalmat is szívesen olvasok.

A tanulás, a sport és az olvasás mellett jut időd az olyan -a fiatalok körében népszerű- időtöltésre is, mint például a közösségi platformok, a népszerű sorozatok, a könnyűzene?

• Minden népszerű platformon ott vagyok. Lehet, hogy az átlagosnál kicsit kevesebbet használom, de napi rendszerességgel látogatom a közösségi oldalakat. A könnyűzenét és a sorozatokat is szeretem, szóval azok a tevékenységek is jelen vannak az életemben, ami minden más osztálytársamnál. Mostanában a legnagyobb kedvenc Azariah és a K-L szektor nevű zenekar, őket hallgatom legszívesebben.

Az eddigi sikereid közül mire vagy a legbüszkébb?

A legnagyobb büszkeségem most természetesen az iskoladíj, de nagyon örülök annak is, hogy jól szerepeltem a matekversenyen, és a defendo megmérettetéseken.

Mik a rövid-és hosszútávú céljaid, vágyaid?

• A célokat mindig lépésenként tűzöm ki magam elé. Igyekszek mindig arra összpontosítani, ami közel van, tehát most a sikeres felvételi a legaktuálisabb cél, most az lebeg a szemem előtt, hogy egy jó gimnáziumba nyerjek felvételt. Következő cél a felsőoktatási intézménybe való bekerülés. Szeretnék egyetemre járni, jelenleg a jog az, ami talán legjobban érdekel. A diploma megszerzése után persze egy jó munkahely lesz majd a cél, de ami a legfontosabb vágyam és célom az életben, az a családalapítás. Talán furcsán hangzik ez egy általános iskolába járó fiútól, de valóban az az álmom, hogy megtaláljam a másik felem, családot alapítsunk, és sok gyerekem legyen: legalább négy. Ennek az az oka, hogy én csonka családban nevelkedtem, édesanyám egyedül gondoskodik rólam, és testvérem sincs. Mindig kicsit irigykedve néztem a nagycsaládokat, ahol többen vannak testvérek, segíthetik egymást az életben, támaszai lehetnek egymásnak. Kiskoromtól elhatároztam, hogy nagycsaládos leszek, hogy a gyerekeim megkapják azt a testvéri szeretetet, ami az én életemből sajnos kimaradt.

A Monori Ady Úti Általános Iskola tanárait büszkeséggel töltik el iskoladíjasunk, Mózer László sikerei. Eredményes munkát és erőt, egészséget kívánunk céljai eléréséhez!

Adamczyk Katalin

magyar-történelem szakos tanár