Akire büszkék vagyunk: Susánszky Jonathan
2024.10.06
Beszélgetés Susánszky Jonathannal, iskolánk 7. a osztályos tanulójával - az U13-as Országos Diákolimpia bajnokával.
- Kérlek, mesélj kicsit magadról: mikor kezdtél el birkózással foglalkozni, mi az, ami megtetszett ebben a sportban, miért pont a kötöttfogású birkózást választottad?
- Először fociztam, itt az iskolában, de bevallom a labdarúgás nem az én sportom. Erre elég hamar rájöttem. Nem vagyok csapatjátékos sem a sportban, sem az élet más területén. Azért is szerettem volna küzdősportot, mert ott egymagam vagyok, kizárólag önmagamra kell hagyatkoznom. Azt, hogy ez a küzdősport a birkózás legyen, apukám javasolta. Így kezdtem el nyolcéves koromban a Monori SE-ben a kötöttfogású birkózást. Az első két év csak az alapok elsajátításával a felkészüléssel telt. Tíz éves koromban vettem részt az első versenyemen, Abonyban. Itt ugyan nem értem el még helyezést, de meghatározó élmény volt számomra.
- Mi az, amit a legjobban szeretsz a birkózásban?
- Legjobban mindig is az tetszett, hogy le lehet teríteni a másikat. Nem vagyok "balhés", nem bunyózok sehol máshol, nem az erőszak tetszik, hanem az, hogy össze lehet mérni a tudásunkat, a technikánkat és az erőnket az ellenféllel.
- Milyen hagyományai vannak a sportnak a családodban?
- Van két kisebb testvérem, mindketten lányok, a kicsi húgom még csak öt éves, ő nem sportol, de az idősebb már ritmikus gimnasztikára jár. A birkózás férfias sport, azt csak én űzöm a családban.
- Hogyan zajlott a diákolimpiára való felkészülés?
- Tavaly szeptemberben sajnos bokatörést szenvedtem, így gyakorlatilag csak feleannyi időm volt a felkészülésre, mint a versenytársaimnak. Januártól nagyon óvatosan elkezdtem edzeni, a tavasz és a nyár pedig már kemény munkával telt. Heti öt alkalommal, de nyáron sokszor hétvégén is készültem, naponta körülbelül 1,5-2 órán keresztül. Az edzőm, Komáromi Tibor készített fel, és mindvégig hitt bennem, még akkor is, amikor én kicsit elbizonytalanodtam. Mert bevallom, a balesetem okozta fél év kihagyás után én nem voltam biztos abban, hogy felállhatok a dobogóra.
- Milyen volt a mezőny? Hányan indultak a súlycsoportodban?
- 54 kilogrammos kategóriában körülbelül 20 versenyző indult. Nekem 5 mérkőzésem volt. Meg van adva, hogy akciónként hány pontot kaphat a versenyző. Egy menet 4 percig tart, 2-2 perces félidőkből és fél perces szünetekből áll. Két esetben tud nyerni valaki: ha két vállra fekteti az ellenfelet, vagy pedig 8 pont különbséggel . Az első három meccset egy percen belül megnyertem, a negyediket, azaz az elődöntőt pedig pontozással. Az utolsó, döntő mérkőzésen egy félidőn belül két vállra fektettem az ellenfelemet.
- Mik a terveid, céljaid a jövőre nézve?
- Én mindig lépésről lépésre tervezek, kicsi célokat tűzök ki magam elé. Ha ezeket sikerül elérni, akkor emelem a tétet. A következő kisebb célom, hogy sikeresen szerepeljek a hétvégi diákolimpián, ami október ötödikén kerül megrendezésre Szigetszentmiklóson. Jövőre az Európa- bajnokságra szeretnék kijutni. Ez már egy nagyobb cél, és ennek a feltétele, hogy két országos bajnokságot is megnyerjek. A legnagyobb álmom persze az, hogy olimpiai bajnok legyek.
- Mit üzennél azoknak, akik még csak most kezdenek el sportolni? Mit gondolsz, miben rejlik a siker titka?
- Sose adják föl. Szerintem ez a titok. Én sem adtam fel, még akkor sem, amikor a bokatörésem miatt még az is kérdéses volt, hogy versenyezhetek-e. Mindehhez persze ilyen szülőkre, ilyen edzőkre, tanárokra és barátokra volt szükségem, hiszen a támogatásuk nélkül bizonyára nem jutottam volna el idáig. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani ezért mindnyájuknak!
A Monori Ady Úti Általános Iskola tanárait büszkeséggel tölti kedves diákunk, "Dzsonink" sikere. Eredményes munkát és erőt, egészséget kívánunk céljai eléréséhez!
Adamczyk Katalin
magyar-történelem szakos tanár